Az ünnepi menüm, vagy nevezzem meglepetésnek?
Két adag gőzölgő halászlé, dupla adag töltött káposzta, dupla kocsonya, bejgli, szilvórium a szívemnek, mintha még ketten volnánk…
Nem az államtól kaptam, nem az egyháztól, nem az álszent képmutató emberektől, hanem Tőletek, akiknek számítok. Tudom nem szánalomból, csak úgy szeretetből.
Azt mondják soha nem kell szégyellni, ha kapsz, az élettől, bárkitől. Ha valaha éreztem volna, hogy másként is lehet, talán én is másként viselkedtem volna?
Mikor azt mondják a vágyaid teljesülhetnek, csak akard, vágyd, jelenítsd meg elmédben és beteljesül. Vannak dolgok, amik elmúltak, hiába a csalfa álom, már a jelenben soha nem érintheted.
Amikor adtál, nem mertél a szemébe nézni, a könnyeid leplezve elfordultál, szavaid halványak voltak, nem hallottad, hogy megköszöni-e, nem volt lényeges, szégyellted, hogy adtál, pedig szívből tetted.
Miért ez a leplezett igazság érzet, mikor vesztettük el a hitünk a jóban, hiszen bennünk még mindig él.
Mindig van valaki, aki tudja, hogy szeretet a szívben
lakozik. Megtanultam, létezik hála, létezik tisztelet, alázat, könyörület, köszönet és sok-sok más...
A szeretet borsát a szavak, a súlyát mégis a tettek adják…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése