Kedves Télapó!

Levelet nem írtam Neked, hiszen öreg vagyok. Vágyaim, kívánságaim teljesíthetetlenek, bár tudom, Neked semmi sem lehetetlen. Azért elmondom, jó voltam. Mostam főztem takarítottam, a mamát sokszor meglátogattam. Sok-sok gyertyát gyújtottam, lángja a lelkét melengette. Tiszta a lakásom és a lelkem.

…Mikor kicsik voltunk mindig kaptunk valamit. Ha a Télapó úgy ítélte meg volt virgács, volt néhány szem szén, dió, mogyoró, szaloncukor, krumplicukor, néha narancs. Mindig tartottunk a Mikulástól, mert mindent tudott. A pincébe tereltek bennünket, rácsos vasajtó, mögötte szorongó bányász gyermekek. A hosszú lépcsőn hallottuk a csoszogó lépteit, majd megjelent piros ruhájában. Féltünk, mégis reménykedve vártuk a kis csomagot. A hangja, a nadrágja, cipője ismerős volt. A kíváncsiságunk eredményes volt. A szekrény aljában becsomagolva megtaláltuk a télapó ruháit. Egy világ omlott össze bennem, de kistestvéreim előtt titok maradt. A szén, mint ajándék a mai napig érthetetlen számomra. Aztán rájöttem, a legszebb ajándék, amit apámtól kaphattam. Az Ő világa a szénbánya volt, nekünk imáink része.  A reményteli valóság, élhetőség a család számára. Nekünk talány, boldog pillanat, hogy újra hazatért… Visszacseng fülemben, kedves hangja, hányszor énekelte „bányász kislány”, ma már tudom, talán a bányász himnusz… Mikor hallom, tudom minden bányászszív egyszerre dobban…

Felnőttként megmaradtak a hagyományok. Mindig sietett a Mikulás, a lakás külön pontjain voltak ajándékok. Könnyes szemmel figyeltük gyermekeinket, amint felfedezik az „elhullatott” ajándékokat. A boldogság fénye csillogott szemükben. A virgács elmaradt, max. apának jutott.

Nagyobb unokám átélhette, hogy a papáéknál is járt a Mikulás. Boldog volt és mindig meglepett bennünket, mikor huncut mosollyal a mama és papa cipőjébe is elrejtett valami meglepit.

Kis unokáim ez az élmény most elmarad. Hiába a remény, hogy ölelhesselek Benneteket.

A csizmám kipucoltam, szemérmesen az ablakba raktam. Hiányoznak a kiscipők. Ma csak reménykedek, hogy legalább virgácsot kapok…Kérlek add, hogy érezzem a az ünnep illatát!

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Történések, valódi események, szólások mondások...

... Nagyszüleim boldog magyarok voltak. Ahogy kis gyermekként láttam, nem keseregtek nem szűkölködtek. Legyen a pipába dohány, asztalon étel...