A kommunikáció, ami legtöbbször működik...

 

… Minap a huncutok pénzem lenyúlták. Nos nem sokat, de éppen eleget, hogy gondolkodóba essek. Gondos órám nyakamban, már a pánik gombot kerestem, de racionális elmém mély levegő vételre, gondolkodásra késztetett. Éjszaka volt egyedül magányomban. Kezem reszketett, számítógépem újra indítottam, és görcsösen akartam, hogy bankkártyám letiltsam. A türelem nem erényem, mégis megpróbáltam hívni a bankom, hogy segítsen. Éjfélig próbálkoztam, a gépi hang” türelem a vonalak túlterheltek, nyomja meg az „X” gombot és segítünk”! Már a chetet is próbáltam eredménytelenül. Azt mondták, soha nem vagyok egyedül, mindig van ki segít. Ajtóm, kapum nyitva hagytam, ha a szükség úgy kívánja, valaki rám talál. De meghalni nem egyszerű, reggel 8 után, sikerült a bankommal beszélni. Már nem gépi, valami csoda, emberi hang, ki türelemmel hallgatta siralmaim, igaz rögzítette, nehogy a rendszerbe, szalmaszál kerüljön.

Egyik szomszédom hasonló korú hölgy. Egyedül él, hangja álmomból is felriaszt. Minden nap van valami gondja, legtöbbször a TV nem működik, a kapu beszorult a mosógép nem indul vagy, csupán, ”van kedved sétálni, egyedül olyan nem jó”. Mesélte fél egyedül, mindent kettőre zár, de ha baj lenne feléd menekülnék. A szúnyoghálót áttörném, és futnék ajtód felé, amit soha nem zársz. Miért a félelem ami életed részévé vált, régen volt szüzességed, kászlidban rejtett néhány forint, volt apád, anyád, szerető családod, mitől félted tyúkszaros életed?  Mert félni csak olyat tudsz, mit megéltél, vagy megálmodtál, de tudhatod az álmok néha hazudnak. Nekem van késem, baltám, de, ha a támadót megölném, én kerülnék bajba, saját magam kellene védenem, hogy önvédelem volt. Tudod legutóbb nyuszit, nutriát öltem, hogy asztalomra friss hús kerüljön. Azóta képtelen vagyok, medencémbe kerti tavamba faágakat rakok, hogy menekülni kényszerült rovarok az ágakba kapaszkodva reméljék életüket. A félelem, mint legtöbb érzés belülről fakad, megélt elképzelt traumák, vagy egyszerűen napjaink, a Média hatása. Védekezni nehéz ellene, mikor megszűnt a biztos háttér, a biztonságot nyújtó otthon. Az okot a megoldást mégis lelkünkben kell keresni. A tudat, van mitől félnem? Árthat nekem valaki? Sajnos sok ember esett áldozatul, mert így gondolkozott. Azt hiszed én nem félek? Dehogynem, a félelem agyukba ivódott évszázadokon át, csak a minősége változott. Már az aggódás is félelemnek bizonyul. Kialakult egy természetes reflex, a túlélés reménye! Lehetsz hívő, vagy egyszerűen ember, ki mindig nyugtával dicséred a napod, de a holnap új kihívások elé állít, ez az élet rendje. Mindig tudd, van miért élned, küzdened, mert a Te világod nem lenne nélküled, ha nem így gondolkodnál! Beszűkült világ, benne élni lehet szép és érdemes, mert soha nem tudhatod, a holnap mit hoz. Lépdelsz álmod szőtte felhőkön, egy új ismeretlen világ felé, ahol minden lépted bizonytalan, talán az érkezés, az érzékelés hiányzik, mert bizony ezt senki nem szavatolja.  

Aztán van a másik szomszédom, ha hív ritkán „ bocsi nem zavarlak, csak egy oldalt kellene nyomtatni”, és van köszönet, és van meghívó kislánya ballagására, és terül-terülj asztalka, ahol részese lehetek ünnepüknek, mert ahogy mondta része vagyok életüknek. Lehet köszönni, hálálni soha, csak érezni, hogy nem vagy egyedül! 

Tudod az egészben az a szép, ha a szükség úgy kívánja, szívesen adsz másoknak, elfogadsz, mit jó szívvel adnak, és soha nem félsz, mert mindig van, ki téged segít!...