Amikor nem a tudatod, a léted határozza meg napjaid...

 ... Sokszor ledőlök elhagyott szobámban. Aludni nem tudok, minden és mindenki meredten bámul rám. Nem, mint tiszta szoba, hova belépni kiváltság volt. Anna mondta, papa ez már az én szobám. 





Minden zugban elárvult játékok, kik várják, hogy apró kezekben újra éledjenek. A vitrines szekrény porral lepett kincsei, mozdulni nem képesek, de álmokat idézni annál inkább. Csiszolt ajkai kristály poharak, aminek talán egyszer örültünk, mikor kaptuk. Sok-sok egyéb pohár, minek már nincs funkciója, nincs ki kiemelje, itallal töltse, és akár a földhöz vágja. Egy teli polc, dédi megörökölt rosentháliaival. Szemet kápráztató igaz porcelán. Néhány maradt herendi, porral pókhálóval körülszőve, ha érinted, késztetést érzel, hogy törölgesd. Apró dobozok, benne szalvéta gyűjtemény, anyától unokáimnak, ha érettek rá. Egy vitrines könyves szekrény, kulcsra zárva, őrizve a könyvek titkait. Képeslapok gyűjteménye ahogy a mama szelektálta, és fent a polcon dobozba zárt menyasszonyi ruhája, első áldozási mirtusz koszorúja. A sarokban nagy bőrönd, a Szóláspapa élete bélyeg gyűjteménye. Talán itt leled meg a kincset, talán elmerengsz, ahogy Ő is tette. A nagy kihúzható ágy, szerelmi életünk hagyatéka. Már nyikorog, már kifeküdt, megérett a kidobásra. A másik falon volt egy kétszemélyes kanapé, olyan hencsergő. Anya kérte vigyem a nappaliba, ahol Ő pihenhet és követheti minden tettem mozdulatom. Összegubózva és mindig velem. Vettünk egy új ágyat a helyére. Aludni csak egy személyes. Soha nem aludtam rajta. Anya gondolta, majd aludhatsz, mikor engem ápolsz és mindig a közelemben maradhatsz. Az élet nem így hozta, a nappaliban szivacsmatracot terítettem ágya elé, foghattam kezét, érezhettem fájdalmát, minden rezdülését, az utolsót is! Érdekes, unokáim, ha jöttek, mindig volt a kérdés, a délutáni pihenő alvás, hol történjen. Nem volt mese, nem volt befolyásolás, ott ahol a mama aludt. A nagy szobában, a nappaliban. Édes álom, vele vagy nélküle, a mi édes birodalmunkban, határok nélkül akár nélküle is!... Édes álom, vele vagy nélküle, a mi édes birodalmunkban, határok nélkül akár nélküle is!...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Történések, valódi események, szólások mondások...

... Nagyszüleim boldog magyarok voltak. Ahogy kis gyermekként láttam, nem keseregtek nem szűkölködtek. Legyen a pipába dohány, asztalon étel...