Mert mindig van értelme életednek...

 

… Az online rendelésnek is vannak buktatói. Megszűnik a személyes kontaktus, az van, mit leírtál, igényeltél. Van helyettesítő termék, ha nincs van más, hasonló áron. A paradicsom jó áron volt, gondoltam rendelek néhány szemet. Sajnos a mennyiséget elfelejtettem megadni, így be kellett érnem egyetlen szemmel 91,- Ft-ért. Gondoltam, hagyom megrohadni, hiszen hozzányúlni nem merek. A paprika csodás, friss roppanó 458,- Ft. Egy kg vörös hagyma 589,-Ft. Egy jó lecsót összeütni képes vagyok? Azt hiszem nem rajtam múlik, mikor kertem öntötte a finomabbnál finomabb zöldségeket, nem volt kérdés, csak a Kánaán. Készítenék tejfölös uborkasalátát, 250,- Ft-os uborkából, már azt sem tudom miért, mihez enném, csak kívánom. Ez olyan, mint a döglesztett saláta. Ebben az évben egyetlen fej sem kelt ki, beéltem a hiánnyal, mert megvenni nem akartam. Tudod a természet néha cserben hagy, nem adja mit befektettél, ápoltál öleltél. Minden okkal történik! Már harmadszor rendeltem felkínált néhány kg zsírszalonnát, hogy végre saját sütésű töpörtyűt ehessek. A készlet mindig elfogyott. A fejes káposzta 450,- Ft, a három szem fonnyadt cékla 331,- Ft. Ne add össze, csak képzeld el álomszerű világom, asztalomon. Mert volt idő, mikor nem kellett osztanom szoroznom, jutott pick szalámi, olasz tengerpart, a Bakony álom szült világa, azt hihettem Magyar vagyok... 

Hónapokkal ezelőtt olyan rázottát készítettem, ahogy anyámtól tanultam. Akár télire is eláll. Volt benne méregdrága paprika, hagyma, káposzta, karfiol. De hűtőm aljában felejtettem, mikor vágytam a savanyút sehol nem volt. Ma már nem kívánom, nem tudom jó ízzel fogyasztani.

Az egyedüllétnek sajnos vannak hátrányai, mikor azt hiszed tiéd a világ, azt eszel, amit kívánsz, mégis vannak megrögzött szokásaid, el nem engedhető. Mert kicsiben főzni nehéz, de megosztani mindig lehet boldogság, káposztás rétes, pogácsa, palacsinta, tócsi, akármi, mi más szemében boldog mosolyt gerjeszt, lelkedben békét… 

Mi valami megszűnni kész, egyszer megszűnik. Marad a vágy az értelmetlen igény. Tudod ez a jólét, amikor azt eszel büntetlenül, ami jut, esetleg, amit kapsz. Mert bizony mindig van, ki gondol rád és hozza, miről álmodtál és egyszer csak ott van. Francia krémes kerítéseden felakasztva, igaz magyar lecsó, töltött paprika, vagy gazdagon töltött rakott krumpli, halászlé, vagy tán álmod, mi valóra vált. Köszönni nem tudod, talán nem is érdemes, nem is lehetséges.   

Az idő ketyeg, talán mégis van, mi boldoggá tesz, talán egy korty Unikum, mi feledteti bánatod, talán hungarikum, talán más, mit az élet vízéből kortyolhatsz!... 

Talán mindig van szebb, mint a pillanatnyi boldogság, talán több, mi a földi léthez köt, ami a léted szolgálja, a lelked a szíved, a minden napod, a jövőd a gyermekeid, unokáid!...

Ma anyánál voltam, születésnapja elő estjén a rideg szánalmas sírhelyénél. Három szál gerbera, mi minden születésnapján megillette. Nem panaszkodtam, nem mondtam rosszat, csak mi szívét felderíti. Három színben, három kívánsággal, de titkunk a csillagok rejtik...