Kedves Marina! Küldök Önnek egy meglepetés ajándékot. Nem tekint vissza olyan múltra, mint az ominózus tükör, de higgye el benne van minden, ami a szeretetről, megbecsülésről szól. Feleségem apukájának munkája. Fogadja szeretettel, mert megérdemli.
Mi kell több nekem, egy életérzés, hogy nem volt hiába. Ennyivel tartozom szeretett feleségem, apósom emlékének. Minden darab külön ajándék, hány álmatlan éjszaka szülöttje.
De sok. Az én életem is véges, nem tudom, nem akarom tárolni. Mindig abban bízom, ha idegen kezekbe is kerül, megbecsülik, hiszen a „művészet” a múlt emlékét őrzi.
Papa az „ismeretlen”, Szólás Tibor (1920-97) amatőr fafaragó.
Neve nem jegyzett. Saját kedvtelésből, Pápán kisvárosi családi házból Veszprémbe költözött gyermekei, és unokái kedvéért. Nyugdíjas hobbiként családja, barátai, ismerősei szórakoztatására faragott rendíthetetlenül. Kiállításokon részt vett, de nem kívánta minősíteni alkotásait. Számtalan gyönyörű munka került ki keze alól. A népi motívumokkal díszített használati tárgyak, eszközök, történelmi, mitológiai eseményeket megörökítő faragások, életképek, mind fába faragott hitvallás. Rendkívüli térlátása rajzokban valósultak meg, majd fába faragva. Erdélyben töltött katonaévei mély benyomást tettek későbbi életére, munkáira…
Igen, Ő volt az apósom a gyermekeim nagypapája a papa, a feleségem feledhetetlen apukája. Most már csak én vagyok unokáimnak a „papa”, szeretettel, felelőséggel, mert a múlt nem múlhat el nyomtalanul…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése