Nem vagyunk egyformák...

Nem vagyunk egyformák, ahogy az öt testvér sem volt egyforma. Megtanultam gyermekként, hogy egy valamiben nem volt különbség. És ez a szeretet. 

Ezt az érzést kaptuk, gyakoroltuk és hatását élveztük és érezzük a mai napig. 

Igen, különbözőek voltunk, a bátyám kemény racionális, Az öcsém akkori harmadikként, mégis a kicsiként előnyöket élvezett. 

Én, úgy középsőként, tele érzelemmel, anyu segítőjeként. Aztán öt év elteltével megszületett a következő öcsém. Akkor már hétéves voltam. Két év múlva született a legkisebb, a család gyöngyszeme.

Nagyon sokat tudtam segíteni, ha gyónnom kellet, kevés bűnt tudtam bevallani, de a templomkert keresztjeinél így is el kellett mondanom számtalan „miatyánkot”. Annál több jó cselekedetet tudtam gyűjteni. Csínytevésünk miatt felelni kellett tetteinkért, ha könnyezve is vállaltuk. 

Nem volt kérdés, hogy testvéreimért tűzbe mentem volna, és ez így van a ma is. Az önzetlen szeretet, az összetartozás érzése olyan kapocs, ami megbonthatatlan.

Nem tekintek magamra áldozatként. Tettem, tettük amit tennünk kellett, főztünk, mostunk, vasaltunk és élveztük a szerény, szegény és nagyon gazdag életünket. 

Nem érzek bűntudatot, a tetteim boldogsággal töltöttek el, szerettem önmagam, szüleim és testvéreim. 

Soha nem vártam elismerést, de egy kis simogatás néha jól esett. Még, ha „főzőkanál” formájában is.

Sokan nem érthetik, mit jelent öt fiúgyermekként, családban élni. Csínytevések, balesetek, félelem, biztonság, bizonytalanság, bizalom, de fölötted a szülői szeretet olyan erős vára, ami megbonthatatlan. És ez mindig ott volt, soha egy pillanatig nem éreztük hiányát, egyek voltunk, eggyé váltunk.

Ezt az érzést szerettem volna átadni családomnak.

Feleségem már nem tudom visszahozni, de míg élt megtanulta "pótolni" anyámat. Átérezte a múltamat, és a maga módján próbálta követni a változásokat. Úgy neveltük gyermekeinket, ahogy az élet a múlt tanította.

Boldog vagyok, hogy vannak nekem. Próbálok unokáimnak is átadni valamit abból, ami egy nagy családban csodálatos volt, mert tudom még mindig fontos vagyok számukra…