A tükör a múlt század közepéről, vagy korábbról származhat. A déditől örököltük. Sajnos feleségem már nem élvezheti. Ahányszor belenézett, kezébe vette, eszébe jutott, hogy valamikor valaki nagyon örvendett fiatalkori szépségének.
Az elmúlt időben nem szeretett tükörbe nézni, de ha kezébe vette, mosoly jelent meg arcán, és megsimogatta.
Azt kívántam, őrizze az ismeretlen emléket, a tükör nem hamis, a mindenkori valóságot mutatja. Ahányszor kézbe veszi valaki az ódon fa érzi és visszaadja a régmúlt rezgését.
Már a postára készültem, mikor égető fájdalmat éreztem. Van egy szépséges leány unokám csak, kétéves, hiú baba.
Vajon, ha felnő Ő is látja benne a mamát, a dédit, a múltat?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése