Minden, ami váratlan esemény, bennem feszültséget gerjeszt. Amíg volt társam, együtt mindent megoldottunk. „Fogta a kezem” és együtt, jó csapat voltunk. Most már értem „fele-ség”, mit jelent.
Apró nüansznyi problémák, nekem most gondot jelentenek. Nincs, aki megmondja, tanácsot adjon a gondok megoldására.
Összeomlott a számítógépem, reménytelenné vált minden, sajnos az életem, a napjaim mindene a gép volt. A kapcsolat a külvilággal, a bank, minden napi teendőm veszélybe került.
Gyermekeimmel zokogva közöltem, Ők „mosolyogva” mondták, apa nem omlott össze a világ. Mindenre van megoldás.
Honnan születik a reménytelenség?
Másnap a Zsolt fiam szerzett egy gépet, késő estig dolgozott rajta, hogy működjön minden az én igényem szerint. Peti a szoftvert rendbe rakta, a trauma megszűnt.
Az egyik tetőablakot nem tudtam becsukni, itt volt a fiam, megoldotta.
Máskor az ilyen problémákat és minden mást megoldottam, gyermekeim konstatálták, ügyes vagy apa.
Akkor elesett, tehetetlen vagyok? Vagy az én gyengeségem, hogy kihasználjak embereket a saját problémáim miatt?
Lejárt a műszakim. Már nem nagyon akarok vezetni, hosszú útra nem megyek egyedül. Én, aki imádtam vezetni, már félek, tudom sokan nem értik meg.
Érdekes, ha mégis vezetek megnyugszom, ez máskor is így volt. Elmegyek bevásárolni, a temetőbe és irány haza.
Ismerősöm, segített, az autót elvittem az Ő szerelőjéhez. Izgatottan vártam, hogy megérkezzen, és leadtuk a kis kocsimat.
Aztán vártam, ma délután felhívott, kész az autó. Bocs, már nem tudok érte menni, tudod ittam egy stampót. Nem gond, a feleségemmel elhozom. Beállt az udvarba és nehezemre esett köszönetet mondani. Egy ölelés és semmi más…
Sokszor kapok segítséget, csak a listát kell odaadnom, és minden itt van. Ez a „buborék effekt” nem jó, tudom.
És tudod ez a segítőkész valaki nem más, mint a szomszédom. Levente és Betti. Négy gyermekes apa és felesége, aki nem kérdi meg miért, csak segít, ha szükségem van rá… Nem tudom mi az önzetlen szeretet, vagy talán tudom?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése