... Kis unokám, aki a nyár végeztével elment ölelő karjaimból, az igazi otthonába, haza. A papa gyógyító erőként küldi a képeket, látod mindenki itt van, az anya kormi, a Te „boszi” cicád, az öt pici Liviék cicája. Megismered az Oreót, vagy ahogy a papa mondta, Orlandót?.
Az öreg kormi a papa cicája, ahogy mondtad a mama lakozik benne. Ő bejöhet, hozzám bújik átölel és csendesen dorombol. Látod mindenki szeret, ha hangod nem is hallják, tudják, hogy itt voltál, tudják, hogy a papa nem hagyja feledni az elmúlt időt. Visszavárnak, talán már nagy cicák lesznek, talán elkalandoznak, de Rád mindig emlékezni fognak…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése