Várlak

Várlak

Mondtál nekem tündérmesét, mikor nem jött szememre álom

Most hallgat a csend e sötét éjszakában, hangod hiába várom

Csak egy szót hadd értsek, ne halljam a hűvös csöndet.

Kint villám cikázik, dörrenése messze hangzik, lelkemben így tombol a vihar

Te lehetsz csak, kire hallgat, s elcsitul a zápor, zivatar.

Méhemben lopva mozdul szerelmünk gyümölcse

A drága, ha tudná, miért jön e romlott világra.

Nem nyitná ki szemét, füle sem hallaná a tavasz zsongását

Kis ártatlan teste nem érezné e földnek terhelő súlyát.

Ne félj, van apád, meglátod, hazajön!

Hoz neked cipót a tarisznyában, mogyorót kérges markában.

Kedves hangján mesét mond, simogatva küld álomba.

Hópihe száll bársony bőrödre, csókjával törli huncutul nevetve

Térdén ülve lovagolsz, vele nevetsz, dalolsz, én édes kicsi kincsem.

Gonosz sötétség, hozd már szememre az enyhet adó álmot.

Pehely súlya nehezedjen rezgő pillámra, lelkem sóvárgó vágyára.

Napfény ébresszen, meleg sugarával,

Pillangó lebbenjen tova tarka szárnyán

Ígérem, boldog leszek, méhem magzatával…

1983