Egy kicsi részlet a káli medence rejtélyeiről.


Gyerekkorom óta izgatott az ominózus Köveshegy, de valahogy nem jött össze, hogy „megmásszam”. Miden szüretkor a gyermekeim, az unokatestvérekkel, unokákkal karöltve, eltűntek, és a hegy felől integettek, kurjongattak tudatva velünk, hogy van miért izgulni. 


Apám mesélt róla, hogy már gyerekkorában is így nézett ki, nem változott, sőt azt tapasztalták, hogy a leesett hó nem maradt meg rajta, egy helyen, mintha gőzfelhő jött volna ki a kövek közül. Valamiféle hő különbség lehet a kövek és a környezet között.
Nem tudom lehet-e köze egy kissé távolabbi, bikszári kőfejtőhöz?
Öreg létemre elhatároztam, hogy közelről megtekintem az ismeretlen, általam csodált, természetes, vagy valakik által alkotott természeti jelenséget. 
Végre átélhettem, amire vágytam.





Nem kis erőfeszítésembe került, hogy tartsam az iramot a fiatalokkal. A kíváncsiság olyan erőt adott, hogy a gyerekek irigykedve figyeltek. Gazella módjára szökelltem felfelé a sziklákon figyelmeztetve őket az omlás veszélyre. 



Legnagyobb meglepetésemre úgy jutottam a csúcsra, hogy egyetlen kő sem gurult le. Csupa nagy darab kövek. Értetlenül álltam, illetve ültem, eltűnődve azon, hogy miért? 
A fizika törvénye szerint nem így kellene, hogy legyen. A kövek úgy helyezkednek el, mintha mesterségesen rakták volna őket.


Tudtam, hogy ez nem lehetséges, hiszen a tetőn még létezik egy orom rész, amit a természet, az erózió hatására megbonthat, kövek leválhatnak, tehát le kell gurulniuk, csúszniuk, de mikor, hova és hogyan?


Visszafelé fáradságot nem érezve törtem a bozótot és azon gondolkodtam, hogy valamikor ez szőlőhegy volt, és a gazdák felmerészkedtek a sziklás hegy művelhető legmagasabb pontjáig. Találtam is nyomokat, elhagyott pince maradványokat, amik arra engedtek következtetni, hogy valóban igaz. 
Izgalmas volt tapasztalni, hogy talán ötven-száz éve itt valaki alkotott, nem régen, de nem a mai időben. Omladozó falak, emberi kéz alkotta boltívek, tömör fa ajtók, és mindez az enyészeté.
A régi pincék felett a hegy köveiből kialakított hosszú kőbástyát, sáncot láttam, amik konokul állták a sarat, de nem értem miért, hiszen nem volt omladék, akkor kik, milyen céllal és mikor építették?
Tudom, a fantáziám működik. Mennyi megmagyarázhatatlan rejtély...
Mindszentkállán töltöttem gyermekkorom jelentős részét. Számomra számtalan olyan legenda, rejtély maradt, ami meghatározó volt fiatal koromban, és idővel feledésbe merült, de nem múlt el.

A Pusztatemplom omladozó falai, török temető a hegyoldalban, a hegy gyomrába fúrt alagút, amit a tufa bányászok évtizedeken át használtak. Az általunk kü hegynek nevezett kőtenger furcsa alakú sziklái, üregei. Az udvarunkban volt kör alakú rész, ahol a hó nem maradt meg, a kertünkben talált római pénzérme. A kereki domb, a régi templom, vagy kolostor maradványival, az állítólag elsüllyedt szentbékállai templomra épült új templom rejtélyei, az alatta található veszprémi püspök menekülése alatt elrejtett kincsekkel, vagy a csobánci várat Szigligettel összekötő beomlott alagút, amit saját szememmel láttam, sorolhatnám tovább, mind a múlté...

Talán van valaki, aki tud erre választ adni, tapasztalat, nagyszülők, dédszülők elmondásai, vagy feljegyzések alapján.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Történések, valódi események, szólások mondások...

... Nagyszüleim boldog magyarok voltak. Ahogy kis gyermekként láttam, nem keseregtek nem szűkölködtek. Legyen a pipába dohány, asztalon étel...