Kerekikál földvár

Kerekikál földvár

Kál horka feltételezett szálláshelye

A vár rövid története

A Balaton-felvidék gyöngyszeme a varázslatos szépségű Káli medence. Nevét a honfoglaláskor itt megtelepedő Kál horkáról kapta, az összes település nevében megtalálható a vezér neve.

Az egykori fehérvári régi hadiút mellett található a mocsaras tájból 35m-re kimagasodó vulkáni eredetű Kereki-domb.

A Kereki-dombon az avatott szem még nyomokban felfedezheti egy kettős földsánc maradványait, melyet a régészeti leletek kb. 3000 évvel ezelőttre, a bronz kor végére, vagy a vas kor elejére datálnak. Feltételezhető, hogy a Kál horka nemzetség is itt ütötte fel tanyáját és ebből a földvárból indult hadjárataira. 

A közelben, Mindszentkállától északra, az un. Pogány-dűlőben feltárt X. századi temető 49 sírja (1903-ban Sági János tárta fel) és a Szentbékkállától keletre eső töttöskáli lovassírból előkerült kard is mind a Kál horka korának emlékét őrzi. A sírban egyenes, kétélű — német típusú — kardot találtak, melynek markolatát 10-15 fokkal megdöntve a kardot (a magyar kézhez jobban idomuló) szablyához hasonló súlypontúvá tették. 

Káli horka — Kézai Simon mester krónikája szerint — valószínűleg a honfoglalás harcaiban, a németekkel vívott csaták valamelyikében esett el.

Bíborban született Konsztantinosz bizánci császár 950-es években írt művében, valamint a XIII. és XIV. századi Magyar krónikákban egyaránt találunk utalást Kál horka illetve fia Bulcsú személyére. VII. Konsztantinosz a Birodalom kormányzásáról c. művében ezt írja: "Tudnivaló, hogy Bulcsú a horka Kalinak, a horkának a fia, és hogy a Kali tulajdonnév, a horka meg méltóság, valamint a jila (*gyula - szerk.) is, amely nagyobb a horkánál".

A domb aljában később falu is megtelepült, az egykori Kerekikál, ami a török korban pusztult el.