Éjszaka
Késő
este van, suttogva beszél a csend rekedt hangján.
Kósza
álmok találnak menekvést repedt falak nyirkos hasadékán.
Durmol
a kályha, enyhe meleget árasztva sötét múltjából.
Páratlan
papucsok pihenni térnek fárasztó utakról.
Fülledt,
izzadt szag vív halálos harcot tiszta levegővel,
Eltévedt
csikkek keresnek nyugalmat rég meszelt falak tövében.
Szorgos
pók szövi hálóját, sok újonc katona álmatlan álmát.
Közben
remegő ágyak zenélik férfiak pár nélküli nászát.
Csikordul
az árnyék, nem kevés ágyék reméli párját.
Emelt
fővel kel fel a nap és békésen járja végtelen útját…
1974
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése