Disznóvágás

Sok emlékem fűződik a Gelencsér Laci bácsihoz. Anno, mikor Hévízre mentek fürödni, a lányok letelepedtek a fürdő füves részén, a fiúk elhatározták, hogy a bőröndöket, amiben a ruhák, élelmiszer volt behozzák. Gyalog nagy kerülő lett volna, így az egyenes utat, a vizet választották. Apu ment elől, fején a bőrönddel, a Perger Józsi bácsi, Ők magasak voltak. A Laci bácsi a végén, alacsonyabb lévén, már a szájáig ért a víz, a bőröndöt magasan kiemelve, ment apuék után. Apu mesélte, „hurkák” úszkáltak a víz tetején, elég volt kikerülni őket. Sikeres volt a mutatvány, de sokszor elmesélték.

A közös disznóvágások a sógorok közt, mindig nyújtottak élményeket.  Amikor már nagyobbak voltunk, nekem jutott a disznó hátsó lába. Tiszta erőből fogtam, de nemegyszer a földön feküdtem, mert hatalmasakat rúgott, de nem engedtem el.

Egyszer a bálból jöttek haza apuék hajnalban, bennünket hatkor ébresztettek, hogy disznóvágás. Kipattant a szemünk, rohantunk a tett helyszínére. Az elmúlt mulatós éjszaka delíriumos állapotában kihúzták a disznót az ólból, én elkaptam a hátsó lábát, ahogy szoktam, szorosan fogtam. A huncut gondolta, fut még egy kört. Elől elengedték, közben énekelték, „ kettecskén…”, én, meg mint a zászló lobogtam a  disznó halálfutásán. Végül az erőfölény győzött.

A Dédit mindig megviccelték. A szúrás helyét befogták, a Dédi volt, aki a vért felfogta. Kavargatta az edényben a sót, mikor irányított sugárban először az arcát, fejét érte a vérsugár. Nagyon vicces volt és egyben morbid.  Amikor a perzselés után megvágták a disznó bőrét a karajnál, a Dédi egy marék sót szórt rá, és megkóstoltuk a nyersbőrt. Máig nem értem, hogy ez milyen szokás volt, de ezt mindig eljátszottuk. A disznó végbél nyílását kukorica tusával kellet betömni. Mindig hideg volt, a kezünket a friss húson melengettük, amíg ők itták a páleszt. Egyszer előfordult, hogy perzselés közben, beszaladtunk a pálinkázó felnőttekhez, „apu elszaladt a disznó”. Derűs hangulat volt, ez is belefért.

A bél és a gyomor tisztítása az asszonyok dolga volt. Kannából nekünk kellett vizet a bélbe önteni. Nagyon büdös volt, de a vidám kacagás a jókedv feledtetett mindent. Életemben nem ettem olyan finomat, mint a reggelire frissen tálalt sült pecsenye, dinsztelt hagymán sütött apró alvadt vérkockák máj darabkákkal. A hurka, kolbásztöltés, a zsírszalonna köpesztése (abálása), sütése, mind-mind felemelő élmény volt..

Dédinél az egyik disznótoros vacsorán, örömteli hangulatban, vidáman voltunk. A Laci bácsi, kissé életlen késsel próbálta elvágni a savanyú uborkáját. Az uborka földkörüli pályára indult és landolt valamelyik boros pohárban. Laci bácsi értetlenül nézte, az előbb, még itt volt. Harsány nevetésben törtünk ki, nekünk, gyerekeknek ez óriási élmény volt. A legtöbb élményemet ilyen alkalmakkor szereztem, mindenki mesélt túl licitálva a többieket, én meg csak ittam a szavakat az emlékeket agyamba véstem.

Nos, ezek az élmények hiányoznak az életemből...