Képzelet

Képzelet

Elmémbe idézlek életem szerettei.

Töltsétek velem magányos perceim.

Ne legyetek némák, hisz várják a percek

A delet, hogy veletek legyenek.

Anyám, miért könnyes a szemed?

Tudod, mindig nem lehetek veled.

Felnőtt ember, katona lettem,

Szerető szívem Hazámnak ígértem.

Drága jó Apám!

Dolgozol bányának mélyén,

Hogy a leszerelés reggelén

Nekem meg legyen mindenem.

Testvéreim! Vörös véremből a részeim.

Mint része az egésznek,

Benneteket úgy szeretlek.

Ha vérem elfolyik, Benneteket akkor is megvédlek!

Te édes szerető, kire legtöbbet gondolok

Lépj közelebb, arcod vond ki a homályból

Bontsd ki hajad, hadd lebbenjen a szélben!

Mi ez a különös fény szikrázó szemedben?

Hogy szeress, nem kértem,

De szívedben legyen számomra hely

Kebleden egy pici kehely,

Hova nyugodtan hajthatom pihenni fejem.

Térjetek nyugodni drága szeretteim

Aludni térnek üres perceim

Képzeletem halvány fényei

Kövessetek álmomban, mint létem lényei.

1974.