Kedves Barátaim, Ismerőseim
Most nem a múltról, a jelenről akarok írni. Gondolom nem
csak engem, hanem sokunkat megérint.
Sokan tudhatjátok, hogy szeretett feleségem karácsony előtt
elment. Nagyon nehéz feldolgozni, gondoltam írok, kiírom magamból a fiatalsággal
járó élményeket, megoszthatom Veletek, és segít a nehéz pillanatokban. Rám
törtek az emlékek, azt vettem észre, hogy éjfél után még mindig csak írok,
aludni ne tudok, mert jönnek az újabb gondolatok.
Aztán néha rám tör a hiány érzése, bárhova megyek, ha
hazatérek nem vár senki. Álmomban velem van, figyelmeztet elfelejtett dolgokra,
de ha kérdezek, nem kapok választ. Szólít, felriadok, és tudom már nincs velem.
Úgy gondoltam, túltettem magam, elkönyveltem, hogy már nincs. Sokszor álmomban
zokogom, az amúgy is érzékeny lelkem, tudat alatt is működik. Mindenki azt mondja,
az idő mindent megold. Mennyi idő?
Nőnapra elterveztem, hogy kimegyek a temetőbe, viszek
krókuszt, az első tavaszi virágot, amit mindig szeretett. Kis unokám a
virágboltosnak azt mondta, a legszebb virágot kérem a drága nagymamámnak.
Nem
tudom létezik-e szem, ami több könnyre képes, mint enyém. A szeretet a megértés
csodákra képes. Ezt kapom a családomtól, unokáimtól, barátoktól, ismerősöktől, mégis
hiányzik valami, talán az Ő szeretete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése