Az első hó
Drága
hópelyhek, hogy libbentek
Friss
ébrenlét hajnalán,
S
tűntök el, a száraz föld ajkán
Nedvesítve
azt, mint csókot, ha kíván az ember.
Lenyelnek
forró torkok, hűvöset lehelve.
Mikor
már megunta nyelni hulló sokaságod
Várat
épít a természet belőled.
Megvéded
vetést az embereknek.
Visszhangzod
melegét tűznek és égnek.
Nem
tűnsz el nyomtalan, élsz keményen,
De
az idővel nem dacolhatsz, eljön a kikelet,
A
nap meleget áraszt, és meghajolsz szelíden.
1974
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése