Hit

Hit

Most helyetted vagyok hős elődöm.

A dicső múltra emlékszem, nem törődöm,

Ha a természet gúnyt űz nehéz munkámból.

Tréfálkozva próbára tesz, hűvös esőt zúdít nyakamba.

Tavaszra már a sarkam sem fáj, ha muszáj

Egyként verem a „vigyázt” a többivel,

Dacolva széllel, vagy verő nappal menetelek én is.

Dicsérlek csodás szabadság.

Miként vigyázták álmom, ébrenlétem

Most én vigyázom anyám, apám,

Szeretett mindenségem létét,

Mert vérét nem issza be föld

Hontalan fiának. Szeretlek hazám,

Szeretlek Magyarország!

1974

Éjszaka

Éjszaka

Késő este van, suttogva beszél a csend rekedt hangján.

Kósza álmok találnak menekvést repedt falak nyirkos hasadékán.

Durmol a kályha, enyhe meleget árasztva sötét múltjából.

Páratlan papucsok pihenni térnek fárasztó utakról.

Fülledt, izzadt szag vív halálos harcot tiszta levegővel,

Eltévedt csikkek keresnek nyugalmat rég meszelt falak tövében.

Szorgos pók szövi hálóját, sok újonc katona álmatlan álmát.

Közben remegő ágyak zenélik férfiak pár nélküli nászát.

Csikordul az árnyék, nem kevés ágyék reméli párját.

Emelt fővel kel fel a nap és békésen járja végtelen útját…

1974

Az első hó

Az első hó

Drága hópelyhek, hogy libbentek

Friss ébrenlét hajnalán,

S tűntök el, a száraz föld ajkán

Nedvesítve azt, mint csókot, ha kíván az ember.

Lenyelnek forró torkok, hűvöset lehelve.

Mikor már megunta nyelni hulló sokaságod

Várat épít a természet belőled.

Megvéded vetést az embereknek.

Visszhangzod melegét tűznek és égnek.

Nem tűnsz el nyomtalan, élsz keményen,

De az idővel nem dacolhatsz, eljön a kikelet,

A nap meleget áraszt, és meghajolsz szelíden.

1974