Anyámnak
Mikor a felkelő nap a szemembe ragyog
Ő jut eszembe, az anyám.
Lágy szellő, mely gallyakat lenget
Szavát zúgja, bársonyos hangját.
Mint virágok harmatos szirmain,
Ha harmatcsepp csillan
Úgy csillan szemünkben könny,
S tűnt el lágy ujjain nyomtalan.
Ha bűn árnya kísértett
Óvott a rossztól, jóra intett.
Kócos hajunkat simára fésülte
Piszkos ruhánk, tisztára kefélte.
Felnőttem, felnőtt lettem.
A gombok, melyekhez magamat mértem
Mélyen vannak, s csak most látom
Milyen nagy Ő, és kicsi én.
1973
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése