Én Kormi vagyok, az árva cica.
Nagyon szerettem a mamát. Mikor odalopóztam, próbált
simogatni, de bizalmatlan voltam. Tisztes távolból néztem, de hívogatott. A
papa kaját rakott ki nekem, de csak akkor ettem, ha elmentek.
A mama kedves hangja
visszacsábított. Egyre közelebb mentem, oda bújtam mellé minden karmomat
behúztam, de így is előfordult, hogy megsértettem. Sajnálom, de a szeretetem
része volt. Tapostam és vártam, hogy simogasson. Én doromboltam úgy, mint soha.
Tudom a Maci volt a kedvence. Ő bent lakhatott a lakásban. Neki más a története, de a szeretet ami Benne élt végtelen volt. Amikor már nagyon öreg volt, a mamához bújt, simogatta. Könyörgő szemekkel nézett, a papa elment aludni. Reggel közölte, a Maci elment. A papa gödröt ásott a kis kedvencek temetőjében.
Egyszer a papa felkapott, a mama azt mondta, nem akar több
cicát. Elindult velem a kert végébe, hogy átdob a bizonytalanba. De a mama
utána szaladt, és azt mondta, ha minket választott, ne dobjuk el. Nagyon hálás voltam, hiszen megszerettem
Őket.
Így maradtam, de bizonytalan voltam, biztosan szeretnek?
Szépen nőttem, hatalmas kandúr lettem. Uraltam a kertet, tudjátok hányszor
kellett küzdenem a területemért?
Előfordult, hogy elkalandoztam. Annyi szép cica van a kerten túl.
Harcoltam értük, néha nem kis sérülésekkel, de mindig hazatértem a mamához.
Nem mehettem a lakásba, tiszteletben tartottam. Vártam mikor
jön, mikor kapok simogatást. Egyre kevesebbet láttam, aztán hiba vártam.
A lépcsőn ültem, láttam az ágyon fekszik, de nem akar kijönni.
Szomorú voltam, de nem adtam fel. A papa kinyitotta az ajtót,
én oda rohantam, felkapaszkodtam hozzá, éreztem illatát, a melegét, de már nem
akart simogatni.
Elmentem több hónapra, a papa minden este kirakta a kaját,
de nem kívántam, más cicák ették meg.
Aztán visszatértem, talán a papának is hiányzok? Sírva kerestem, hol a
mama. Papa simogatott, a mama elment.
Azóta is gyakran visszatérek. Tudom, itt van Zsepi, a papa
vigasztalója. Azért néha belopózom, aztán együtt falatozunk, jó haver lett.
Néha pihizek a mama helyén, aztán ha a papa kimegy én is követem.
Tudom, már a mama nincs, de a papára is számíthatok.
Gondoskodik rólam, nap-mint nap vár rám.
Azért, mert cica vagyok, gondoljátok, hogy más vagyok? Igen
is érzek, ha nem is hiszitek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése