Az élet nem válogot, vagy talán mégis?


Kedves Kis Unokáim!
A papa kertjében eddig csak egy egyetlen eper és egy nagy fej saláta érett.



Óvtam őket csigáktól, az időjárástól, minden kártevőtől. Most döntenem kellett.  A saláta nekem két napra elegendő, úgy döglesztve, ahogy én szeretem.



Az epret két részre vágtam, és Rátok gondolva megettem, lassan érezve az ízét, ahogy Ti is majszolnátok.

A virágok a mamának nyílnak. A pünközsdi rózsa illata betölti a lakást, hiszen behoztam, nap-mint nap érzékelem illatát.


Az írisz, mely oly kedves volt, már hullatja szirmait.


A korona virág most bontja szirmait.


A szoba rózsák kint virágba borultak.


A tavi rózsák pompáznak, ha csak néhány a viráguk, de mutatják a holnapot.

Az orchideák akkorát nyíltak, hogy csak a szememnek gyönyör, a lelkemnek megnyugvás.

 
A pipacsok elnyíltak, már csak a gubók jelzik a létet és elmúlást, az örök életet.
 

Kicsi medvetalp barátaim. A télen át óvtalak, mint szerencsehozók. Már sokan vagytok, remélem másoknak boldogabb jövőt, gazdagságot hoztok!


A kivi tele virággal. Idén vajon Ő is bizonyít, képes az életre.


A kis áfonya bokor, mögötte a szibériai mézbogyó. Tavaly már Erik dézsmálta néhány szem ízletes termékét.
 
Árvácskák, hálás kis virágok, dacolva téllel, képesek voltatok megújulni.
 

Kis dézsa kertem. Lestyán, eper, szemet gyönyörködtető. Képes vagy az én lelkemet is az örökké tartó szépséggé varázsolni?


Csak azt látom a természet gyönyörű, tőlünk függetlenül él, boldogságban, szeretetben. Hogy mi mennyire férünk bele ebbe a gyönyörűségbe, rajtunk múlik...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Történések, valódi események, szólások mondások...

... Nagyszüleim boldog magyarok voltak. Ahogy kis gyermekként láttam, nem keseregtek nem szűkölködtek. Legyen a pipába dohány, asztalon étel...