Én a kicsi Anna vagyok

Én a kicsi Anna vagyok…

Nagyon régen találkoztam a Papával. Végre elhoztak hozzá, igaz kicsit hánytam az autóban, aztán picit aludtam. Mikor megérkeztünk, a Zsepi is nagyon boldog volt. A papát megöleltem, hozzá bújtam, láttam a szeme csillog, nem étettem miért, hiszen itt vagyok. Minden virágot megszagoltunk, a homokozót felavattuk. Még a fejem búbja is homokos volt. Megkereste nekem az Erik kis konyháját. Sütöttem, főztem, mindenkit megkínáltam. Előkerült az összes labda, már azt sem tudtam mivel játsszak. Megetettük a halacskákat a tóban, fickándoztak, piros, fekete, fehér, nagyon szépek voltak. 

Tudjátok mennyi titok volt a lakásban? Minden polcot lepakoltan. Sok-sok kincs került elő.  Azt mondták a mama rejtegette nekem, mikor majd nagyobb leszek megkapom. Plüss macik, gyönyörű babák, és egy illat. Kerestem, ez a mama illata? Őt nem találtam, így a papához bújtam.

Megtanultam kimondani, papa, mama, apa, anya. Huncut mosolyommal kerestem Őket. De a mama nem volt sehol, pedig emlékszem, mikor kicsi voltam hozzá bújtam, a szemüvegét akartam elrabolni. Azt mondta varr nekem fodros szoknyát, fésülget. Simogatta a hátam, de nem bírt felemelni, futni velem. Nekem akkor is a papa kellett. 

Estefelé, azt mondták aludni kell. Fújj, nem akarom. Én a kertbe akartam menni a papával. Ő volt, aki ha nyújtottam a kezem felemelt.

Kimentünk a kertbe. Mutatta, hol ragyog a hold, sok-sok csillaggal. Nem értettem. Papa, minden csillag, fényesen ragyog. Igen, de az egyik a legszebb. Válogattam, mind gyönyörű. Aztán találtam egyet, úgy éreztem szebb, mint a többi. Papa felfedeztem, Ő a mama? Igen kis unokám, Ő lehet a mama…

Papa, ha vagyok apától, anyától, vagyok tőletek, mamától, papától, mama a csillagoktól, akkor én is csillag vagyok? Igen, Te a mi kis csillagunk vagy!

Anya már fáradt volt, apa is türelmetlen. Papa segíts, könnyes szemmel bújtam hozzá. Nem akarok aludni, és ő értette, bár a szeme fáradt volt és néha hagyta, hogy apa terrorizáljon. Szörnyű volt, de megadtam magam. Picit aludtam, de éjjel 1-kor nyöszörögtem, talán rosszat álmodtam. 

Vártam a reggelt, végre hallottam a papa mocorog a konyhában. Jeleztem őt akarom. Ki vittek hozzá, kimentünk a kertbe. Esett az eső, hideg volt, de hozzá bújtam. Olyan jó meleg volt,  ahogy ölelt. 

Reggeliztünk, anya minden finomságot készített, de én nem tudok megülni a fenekemen, állandóan ficergek, és tudjátok még mennyi dolgom volt? Újabb meglepetések vártak. Hány polc, kosár, doboz, amit még nem fedezetem fel. A papa segített, néha felsikoltottam, vagy éppen félre dobtam. 

Az asztalról sikerült megszereznem egy jó darab kolbászt. Elszaladtam vele, és a papával együtt majszoltuk.  A papa az egyik felét én a másikat rágcsáltam. Sokkal finomabb volt, mint amit anya nekem felszeletelt. Persze vigyázni kellett, mert a Zsepi a nyomunkban volt és Ő is meg akarta kóstolni. 

Gondoltam, még golfozunk a papával,  de nem díjazták. 

Aztán elvonultam a sarokba. Apa azt mondta a papának, hagyni kell, mert berottyantottam a pelusba. A papa leült mellém, nem bántott, csak azt mondta, fújj büdi van. Szégyenkezve néztem rá, de ez a szükséglet. Végül hagytam, hogy megnézze mi történt. Kibontotta a pelust, és azt mondta, jaj, nem bírom. Gondoltam ez nem jázmin illat, de akkor is büdi volt, amikor megettem.  Anyának hagytam, hogy rendbe tegyen. Papa azt mondta, bújj hozzám kicsim, ahogy a mama mindig tette...

Boldogan mutattam, papa illatos vagyok, és újra felfedezhetünk. 

Aztán csomagoltak, én a papa nyakában. Szorítottam a kezét, de betett a kocsiba. Ujját fogtam, nem akartam elengedni. Hiába néztem a szemébe, elengedett, becsukta az ajtót.   

Már csak integethettem. 

Bár kimondani nem tudtam, de a szememmel jeleztem, papa szeretlek, vigyázz magadra, majd újra jövök… 

A papa mosolygott, integetett, a Zsepi sírt, még akkor is, amikor már messze jártunk...

Tudjátok, én kicsi vagyok, de minden virág illatában érzem a mamát, ha nincs virág, csak a levél, megszagolom, és ott van, a papát ölelve érzem...