A virágokat nem tudom feltámasztani, ahogy Anya téged sem. De megpróbálom szeretettel újra éleszteni, és szeretni. Több orchidea elpusztult, de maradt még, akik élvezik törődésem. Új hajtások, levél, virág, bimbók örömömre.
Az aszparágusz elpusztult, de egyik tövét megmentettem. Új hajtások jelentek meg és él!
A vitorlavirág, ami neked ontotta szép fehér virágát, talán túlélte. Öt cserépbe ültettem szét és élnek! Ha arra gondolok, hogy komposzt, mintha megölném Őket.
Helyem van, ahogy a törődésből sincs hiány. Mégis sokszor úgy érzem, ha nincs kivel megosztanom szépségüket, túl kell adni rajtuk, de nem a komposzt a megoldás, élő szeretetre méltó hálás lények.
Az ékszer orchideát Janettől kaptuk. Virágot hozott, elburjánzott. Bársonyos levele csodálatos. Nem volt szívem kidobni, adtam esélyt, szétültettem. Ma ezerrel nőnek, de kinek?
Fiam nőnapi virága csodálatos volt, elnyílott és azt hittem vége. Locsoltam, becézgettem és újra nyílt, és nyílik ma is, rajtam múlik!
A karácsonyi kaktusz, vegetált. Kint félárnyékban, félárbócra eresztve leveleit. Behoztam, már virágot hozott, hol a karácsony, vagy minden megváltozott?
A citromfám, hatalmas gyümölcsöt nevelt, de csak egyet. A többit elhullatta, de ez az egy nekem érik!
A majomkenyér palántákat, amit még együtt neveltünk meg nőttek. Heten voltak, mint a gonoszok. Mint szép testvérek, egymás mellett, félárnyékban élvezték a nyári napsütést. Levelük széle halvány pírt kapott, felületük ragyogott. Meghirdettem, többen jelentkeztek, de mondtam nem postázom. Jelentkezett egy anyuka, aki elvinne kettőt. Olyan szépek voltak, hogy nehéz volt kettőt kiválasztani. Kislányával jött, csodálta, a választékot, nem gondolkozott, hogy mennyiért adom elvitte. A kislánynak adtam grátiszban egy más fajtát. Apró levelűt, és megbeszéltük, ha óvja, „beszélget” vele, csodálatos lesz. Ragyogott a szeme, ez az Ő virága. Nem volt kétségem, jó helyre kerültek. Valaki úgy szereti, ahogy anya tette. Másnap újra jelentkezett. Egész este csodálták férjével, kis lányukkal, és elvinne újra kettőt. Boldog voltam, nem az ár számított, ahogy Neki sem. Találkozás, boldog pillanatok, úgy tűnt, mintha ezer éve ismernénk egymást.
Locsoltam, annyi vizet kaptak, amennyi szükséges. Szépek voltak, már csak hárman. Nos, mi lesz veletek szépségeim. Nem kellett sokáig várni, újra jelentkeztek. Eljöttek és elvitték az utolsó hármat. A kislány mosolygott, szűk szavú, de újra megköszönte az Ő külön ajándékát. Könnyes szemmel adtam át és tele szeretettel, anya ezt megcsináltuk!...
Nem tudom, tudom-e mit jelent, élni és élni hagyni.
Talán mégis, élni akarunk, élni akarnak a növények, állatok, mindenki, aki életre született, csak engedjük élni, azt aki élni akar!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése