Kicsi Kormi Cicánk! Befogadtunk, mert egyedül voltál, minket választottál. Elesett árva és mindig éhes. A lakásba nem jöhettél be, és azt tiszteletben tartottad, a küszöböt soha nem lépted át. Unokámmal kuckót építettünk Neked, kibéleltük, hogy ne fázz a fagyos éjszakákon.
Ha anya kiment a kertbe megjelentél, az ölébe omoltál és adtad a végtelen szereteted, körmeid behúzva, hogy meg ne sértsd. Gyengéden simogatott doromboltál, és Ő boldog volt. Megszabadítottunk a kullancsoktól, tűrted és hálás voltál.
A Maci cica elvesztése után esélyed sem volt, de kitartó voltál, nem tolakodtál, csak elfogadtadtad magad. Én sem akartam mást, elnéztem neked, hogy dézsmálod a kerti tavam halait, „családtag” lettél. Enni én adtam, gondoskodtam Rólad, Neked mégis fontosabb volt anya szeretete.
Aztán egyszer megszegted a szabályt. Anya tehetetlenül feküdt az ágyon, hiába lested a lépcsőről vágytad a simogatást. Beosontál egyenesen ágyához, felágaskodtál, és reménytelenül távoztál.
Eltűntél, sokáig vártalak, de nem jöttél. Fájt, hogy Te is elhagytál. A kuckód megőriztem, bár már nem tettem ki kaját.
Egyik este hallottam keserves sírásod az ajtó előtt. Te voltál, megismertem a hangod, hatalmas kandúr lettél hagytad, hogy megsimogassalak, invitálásomra a lakásba is bejöttél. Zavartan szaladgáltál, tudtam keresel valakit…
Azóta újra vásárolok cica kaját. Nem biztos, hogy Te eszed meg, de jó érzés, hogy reggelre elfogy.
Megjelent egy kis fekete olyan, mint Te voltál, mellén a fehér pamacs. Tudom a Te unokád. Bizalmatlan, de nem fut el, ragaszkodik hozzám. Szemeiből ugyanaz a szeretet árad.
Eszembe jutott, amit a reinkarnációról mondtál. Soha nem tudhatod, hogy milyen formációban jelenek meg, de ott leszek az életedben. Szeress a magad módján, bárkit, bármit és mindenkit …
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése