A káli medence egyik gyöngyszeme…
Kedves tanárnő, tudja nálunk, a garami hegy törvénye kimondja, három a magyar igazság.
„Az első pohárnál ízleled, a másodiknál élvezed, a harmadiknál dicséred.”
Jó nagy pohárban kínálta a saját borát, ami rendkívül finom, garami bor volt, különbözött minden más bortól.
Egyszer német barátaink látogatták meg pincénket. Az öregúr háromszor gyalog tette meg az utat, nem mert kocsijával leereszkedni a meredek hegyi lejtőn.
Bedobtam a tanult hegyi törvényt. A harmadik pohár után a hölgyek kifeküdtek, a napra. Nem kellet volna, az amúgy is erős, ízletes bor meghozta hatását.
Barátaink gyakran meglátogattak bennünket. A laza szüretek, felejthetetlen bográcsozás, a hegyoldal, a látvány szépsége lenyűgözte őket. A meredek löszfalról ugráltunk, együtt a gyerekekkel. A sűrű dzsindzsásban bungit építettek, élvezték a természet adta páratlan lehetőséget.
Gabi, aki fiatalsága teljében volt, hatalmas lendülettel nekiment a domboldalnak. A lendület elfogyott, mint a lassított filmben megállt és a vissza út nem volt olyan felemelő.
Gyuszi megjegyezte, tudod Imre testvér, már nem tudom hányadik autómmal jöttem e csodálatos helyre, de a hangulat, az érzés ugyanaz, felejthetetlen. Azóta is emlegetik, a szeretet a barátság el nem múló érzését…
Mikor a „robit” berántottam, mentem csak előre, nem tudtam meddig, ha leállítom újra indul? Néha szomszéd sorban találtam magam, egy gyökér, átdobott. Éreztem a sós verítékem, de menni kellett ez volt a tervem.
Gyermekeimmel a feleségem kapált. Ha befejezitek a sort, jöhet a fürdés. A Balaton vonzó volt. Mikor már elfáradtam, nejem mondta, apa csak ez a sor, elfogadtam.
A szüretek már nem a borról szóltak. Nekimentek a hegynek, egy-egy vödör szőlő. Mondtam szagoljatok a régi hordókba, ez volt a múlt...
Nekik, barátaimnak már másról szólt a világ. Boldog együttlét, felejthetetlen bogrács, a természet szeretete és amit „Imi bácsi”, megengedett.
Azóta a természet átvette az irányítást. Akácás, egy-egy tő még idézi a verejtékes munkát…
Tudjátok mi a fájó ebben a történetben? Szeretett szüleim inspiráltak, egyesítsük a Tasner birtokot, balról apánk, anyánk, jobbról a dédi birtoka. Középen te állsz.
Miért is, ki vagyok, voltam én, mit tudtam tenni, küzdöttem a jobb világért, gyermekeim, barátaim jobb életérzéséért?
Ma boldog vagyok, mert megtettem, ami akkor lehetetlennek tűnt...
Mindez ma egy felhőtlen boldogság, ízleld, élvezd és dicsérd …
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése