Egy „gyermek” naplójából…

Anya ide születtem, nektek.

Tudom nincs munkád, de hogy is lehetne, örülünk, ha velünk vagy. Sokan vagyunk, már a nevekre is alig emlékszem.

A kémény majdnem ledőlt, a falak repedeznek, a sparhelt annyi meleget ad, hogy a lábujjam behúzva nem érezem a metsző hideget.

Apámat ritkán látom, valahol dolgozik e gyönyörű országunkban. Ha hazajön ölelném, de a pálinkás üveg kedvesebb számára. Megszámlál bennünket és álomba szenderül...

Tudom, minden hónap elején elmész segélyért, akkor jól élünk, van párizsi, egy kis liszt, cukor, krumpli, mert a szomszéd is adott. Aztán a reménytelenség.

A narancs a banán illatát érzem, ahogy majszolják, néha odavetnek egy falatot, legszívesebben haza hoznám, hogy ti is érezzétek.

Anya, felnőhetünk valaha úgy, hogy méltók legyünk az életre?

A nővérem gyönyörű, de egyszer elmehet az élet kegyetlen kiszámíthatatlan világába?

Kigyúrt bátyámon tetkó, a kisöcsém zsebében bicska, mert meg kell védeni magát.

Néha a börtönbe mész, nem tudom miért, de jó okod van, hogy eltitkold.

Lehetnek hibáink, kinek nincsenek. Lehet megbocsátani tetteinkért, mert mások vagyunk?

Istenem azt mondta, bőrünk színe, a fajtól, hitvallásunktól függetlenül, egyenlők vagyunk.

Anya! Mégis miért érzem másnak e világot. Miért mondják, hogy a mi fajtánk más? Szemem sötétbarna, azt mondják ragyogó, hajam korom fekete a hátam közepéig ér, lelkem fehér, mint a jó embereké. A nevem Ciklámen, mondják a virág maga. Mosolyom, szeretetem mindenkié!

Az iskolában mégis külön padba ültetnek, nincs barátnőm. Magam vagyok, büszke, mert a szép fodros szoknyámnak nincsen párja. A lelkem tiszta, és csak igaz szeretetre vágyom. 

Tudunk együtt játszani, nevetgélni, szaladgálni, de sokszor hallom a szigorú tekintetű szülőktől, vele ne játssz! Nem hívnak szülinapi partira, ha mégis, játszhatom a babáikkal, ehetem a finom sütiket, aztán hazamegyek és csak mesélni tudok az elképzelt világról.

Anya! Én minden nap iskolába indulok, tisztán, boldogan, reménykedve, ez a nap talán más lesz. 

Mondd, egyszer tényleg így lesz?...