...Szűk szavú vagyok, mint mindig is voltam.
Tudom mondtad, nézzek a szemedbe, már nem tehetem.
Mikor gyermekeink megszülettek, új életet adtunk és kaptunk.
Mikor ünnepeltük születésüket, magunkat is ünnepeltük.
Ma újra ünnepeltek, szívetekben velem és nélkülem.
Öleld Őket szülői szeretettel, minden szorításban, Veled leszek.
Ne hagyd, hogy szíved bánat uralja, hisz Veletek vagyok, most és mind örökké.
Nappalt érzek, fényt és derűt míg érzékelem hangod.
A ragyogás mely most engem körülvesz, csak illúzió, amit a földi létben álmodtunk.
Ha már nem hallom a hangod, beborít az éj sötétje.
Míg élnek emlékeid, él bennem is a láthatatlan jövő.
Ha hagyod, hogy kimúljon, akkor én is elmegyek örökre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése