Próbálom fékezni gondolataim, de nem megy. Visszafogott érzéseim megálljt parancsolnak. Életem egy nagy rébusz. Agyam megfejthetetlen igazságai, rejtélyei. Mégis, ha Rátok gondolok, akik szívetek két dobbanása közt az egyik az enyém, boldogság tölt el. És azok a szívek, amik már nem dobbanhatnak értem, gondolatban velem vannak, külön boldogság. Nem tudom szavakban kifejezni, csak érzem, hogy velem vagytok. Hálásan köszönöm, emlékezésetek végig kísér utamon! Arcotok, közös emlékeink beégtek agyamba mindörökké! Nap, mint nap érzékelhetjük az elmúlást, de ahogy van ma, lesz holnap és remény, hogy velem vagytok és én lehetek Veletek, sokáig, mert a barátság, a szeretet végtelen és lassan múló!
Azt mondják, angyalok szárnyán száll az üzenet szeretteid, barátaid, gyermekeid, unokáid üzenete, mely fülnek nem hallható, csak a szív érzi. Ha egy pillangó szárnyát bontja, lelkeden megpihen és rezeg míg üzenetét fel nem fogod. Ez a földi boldogság.
A gerlék hajnal óta mondják kéményemen „boldog szülinapot”, anyám mondta születésemkor csicsergő madarak hangosan zengték üdvözlő dalaikat, mikor a keresztelőm volt, a pap felfigyelt a madarak hangjára, vajon Ti is halljátok a természet hangját? Vagy mindez, csak agyam szüleménye?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése