... Anya a lassút szerette, az amolyan simulósat...

 

… Tudjátok így 70 felé sok a hiány, ami rám tör.  Engedem hiszen egyedül vagyok. Itt fáj, ott fáj, a lelkem fáj. A gép előtt ülve élem és élvezem az Internet világát. 

Aztán bekattant, mikor táncoltam utoljára. Anya a lassút szerette, az amolyan simulósat. Én a gyorsat, tele hangzással, basszus, dob, pörgő zene. Hangerő a maxon és testem minden porcikája rezgett, rezgett az agyam, a lelkem. Legutóbb talán unokaöcsém esküvőjén táncoltam, anya nélkül visszafogottan. Hamar elfáradtam, nem volt az igazi.

Aztán szembe jött velem a múltam, egy oldal, ahol a rezgés a dübörgés újra magával ragadott. A hangerőt maximumra tettem és élveztem a zenét, a hangzást. Iszonyatosan fájtak a lábaim, bokától felfelé, már a derekamba is kisugárzott. 

https://www.facebook.com/totalldancemusic/

Azt vettem észre, hogy a lábam mozog a zene ütemére. Először a bokám a lábszáram és az egész testem. Valami bizsergést éreztem, aztán felálltam, fájdalom mentesen és táncoltam. Olyan vadul, mint fiatal koromban. Nem éreztem fájdalmat egyfajta beteljesülést a testem újra az enyém. Sajátságos tánc stílusom volt, nem volt hasonlítható korhű táncokhoz, de éreztem a zenét és mozgott mindenem. Tükör elé álltam és szörnyülködve néztem a petyhüdt testem amint újra mozog. Az én testem volt és számomra gyönyörű. Talán évtizedek hiányát láttam, éreztem, és táncoltam, táncoltam és pörögtem és táncoltam magammal, magamban amíg a zene tartott...

Baráti, családi körben mindig voltak táncpartnereim, akik azt érezték, amit én, és kifulladásig táncoltunk. Anya szemét lestem, aki soha nem volt féltékeny, boldog mosollyal követte bugris férjét. A lassúk az Övé voltak, amikor doromboltunk, mint a cicák. Érezhettem testem, a teste minden rezgését combunk buja dörzsölését, huncut szemét, az érzést , ami egybe olvadt. Ha mégis gyorsat táncoltunk, sugárzott a szeme, apa érted, még ezt is. Lelkünk annyira összhangban volt, tele érzelemmel, ami felejthetetlen. Izzadt testem ölelte és csak mosolygott, ragyogó szemében a sugárzó szeretet minden erejével.

A lóbalzsam már nem kell, napi dübörgés, napi rezgés az egész testemben, a tükör varázsa  vele, vagy nélküle.  A képzeletbeli világ végtelen. Újra tudok aludni, bár álmaim vele vannak, de nem szörnyűek. Napi tánc, napi feléledés, napi rezgés a világgal, és a fájdalom szűnik.

Tudjátok milyen szép, amikor reggel felragyog a nap, a remény, és jó emlékezni, már fájdalom mentesen. Életünk egy része elment, de maradt az emlékezés, Veletek élőkkel…