… Tudjátok milyen jó érzés ajándékozni? Mikor úgy érzed hálás vagy valamiért. Hálás azért, mert valaki lakja, hálás azért, mert valaki karban tartja, megőrzi állagát, védi az elmúlástól. Nem ismered, csak jön, hétről hétre, tudod keresztnevét, Erika, Era. Nem kérdez teszi a dolgát, csak van, észleled jelenét, aki mindig mosolyogva távozik. Pár szál virág, megválás Tőle az ismeretlentől, kis emlékektől, egyetlen boldog vissza nem térő pillanat, meglepett arc, „de, hát miért”, mert így gondolom, mert megérdemli!
Egy arc, egy lélek, egy ember, aki érted volt, bár nem tudhatta. Nem tudtam könnyektől mentesen elválni, mert Ő is életem része volt. Még arcát sem láthattam, a maszk mindent eltakart, de láthattam a szemét, hajfürtjeit, rajta keresztül a lelkét.
Szerettem volna megölelni, csak úgy ismeretlenül, de nem tehettem. Ez a dolga, ezért fizetik…Van ami pénzben nem fizethető.
Azt mondta emlékezni fog rám, miért is… Köszönöm!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése