Kinek köszönhetem?
Felrúgott hangyaboly tövében kószált álmodó ébrenlétem.
Tekintetem, mint napozó test feküdt a puha avaron.
Meztelen hátát parányi lábak sürgős csoszogása csiklandozta.
Kéjes mámortól megszédülve azon tünedezett,
Ha megrebben szempillám, megszakad gyönyöröm,
S e boldog pillanatot kinek köszönhetem?
1974
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése