Lélekpillangó
A munkából haza, sietve mentem a buszmegálló fele. Tele
még mindig feszültséggel, fáradtan, elgondolkodva. Az aluljáró közelében a
kőpadkán egy pár üldögélt nagy csomagokkal. Oldalvást pillantva, jól szituált,
pihenni vágyók lehettek. Mikor elhaladtam mellettük a férfi hangját hallottam,
„Bocsánat, ki tudna segíteni 120 forinttal?
Tőlem nem várható modortalansággal visszafordultam és
megkérdeztem, mi van? Aztán mentem volna
tovább, de a férfi felháborodott hangjára ismét megfordultam. „mi van, mi van? ”
Valami gond van, kérdezetem, de nem vártam meg a
választ. Hallatszott hangomon az
ingerültség. A zsebembe nyúltam.
Csörgött benne aprópénz, de tovább siettem. Mardosott a lelkiismeret.
Tudtam volna segíteni. Valószínű nem piára kellett nekik.
Este bevásárolni indultunk. A hipermarket előtt tolókocsiban
ült egy ember. Nem szólt semmit, csak magányosan, semmibe tekintő szemekkel
nézett a nagyvilágba. Előtte bögrécske, benne néhány érme, aprópénz. Sietve a
zsebembe nyúltam és az összes aprót előkotortam és szégyenkezve a többi közé
tettem.
Nem hallottam, hogy megköszönte, de elégtételt sem
éreztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése