Neked írom
Azt akarom, hogy emlékezz rám!
Akkor is, mikor Benned leomlott
Emlékeinkből épített négytornyú várad.
Porrá hullva szét, mit a képzelet tartott csak,
S a romokban kutatva megtaláld azt a szemet,
Mely a legerősebb és a legszebb volt.
Szép vagy és kegyetlen, mert léted megront
Minden szunnyadó jót, rosszra csábít.
Jó vagy és kedves, megteremted köröttem a boldogságot.
Szeretsz és szeretnéd, ha szeretnének, boldog akarsz lenni.
Nem egyszer láttam e furcsa fényt a szemedben
Mely életre vágyott, s másokért élt.
Nehezet kérek? Mondd, hogy nem!
Tudom, ami elmúlt nem térhet vissza már,
Csak emlékünkben élhet, mint kopott óramű
Elmúlt időt idézve válogat
Szít és felejt, ez a dolga már
Számára a múltunk csupán borzadály.
De az énem, a valóm létezőt lát.
Szemem előtt megjelensz álmatlan éjszakán
Olyankor jó látnom szemed színét,
Ragyogását, rajta ki nem hullatott könnyeknek,
Mosolyod, s örömöd hangos kacagását
Ez te vagy, a valóság, nekem mégis csak álom.
1975
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése