Neked
Ha nevető arcodra gondolok,
És látom a fáradt cseppeket,
Miként gurulnak koszos üvegen
Széltől zilált levelek susognak,
Halkan nyögdécselve, mint fázó nászutas.
Cserepekben parányi hajtás duzzad,
Magzata a termő földnek.
A cseppek nekem sírnak, a levelek
Velem beszélnek, magzatát nekem
Hajtja a drága anyaföld.
Csak Te nem szólsz hozzám,
Legjobban mégis Téged szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése